Ha a tükörbe nézünk, vajon milyen kritériumok alapján ítéljük meg saját arcvonásainkat? Létezik-e egyáltalán, ha mégoly tudattalanul is, valamilyen univerzális, egyezményes meghatározása a szépségnek?
Leonardo da Vinci, a sokat látott művész egykoron megalkotta saját szépség-kánonját. Ő ehhez képest mérte az emberi szépséget, az ideálishoz közelítő plasztikus harmóniát.
És bizony, a pszichológiai felmérések szerint, minél inkább közelít az adott arcberendezés az ő normáihoz, annál inkább ítéljük azt szépnek – vagyis tudat alatt mi is a Leonardói szépségeszményhez méricskéljük magunkat, és egymást. Tudott valamit az öreg:)
Lássuk csak, milyen is hát a tökéletes arc:
A szemek szélessége (vagyis a két csücske közti távolság), a két szem közti távolság, és az orr szélessége megegyező.
A száj két sarka az írisz belső határával egy vonalban fut.
A fülek legmagasabb pontja a szemöldök külsö és belső végével egy vonalban helyezkedik el (mondanom sem kell, a szemöldök íve is egy vonalban záródik)
A fülcimpa az orr hegyének vonalában található
A szemek, azon belül is a pupillák pedig az arc hosszának számtani felénél vannak.
Nos hölgyeim, elő a vonalzóval! Ugyanis a szépséget nem kilóra, hanem centiben mérjük.
Egyébiránt ez az a klasszikus arcforma, melyhez a legnagyobb termékenységi tényező, azaz a legmagasabb ösztrogén szint jelezhető előre. Szóval a tény biológiailag is megalapozott.
(forrás:www.smink.network.hu)
Kommentek