A környezetvédelem, a tudatos vásárlás és a szelektív hulladékgyűjtés csak elméletben fontos a magyar lakosság számára. Legtöbben szeretnének a szeméttől olcsón és könnyen megszabadulni. Mindaddig, amíg a szemetet nem látják, nem érzékelik közvetlen környezetükben, addig csak egy távoli mítoszként élik meg a földet elárasztó környezetszennyező hulladékot. Egyenlőre csak egy tetszetős jövőkép, hogy a hulladék felhalmozódást úgy akadályozzuk meg, hogy azt erőforrásként újrahasznosítjuk. Ráadásként mindez hazánban is csak egy nagyon távoli jövő…
2015 november elején fejeződött be a Humusz (Hulladék Munkacsoport) Nulla Hulladék konferenciája. A hazai hulladékgazdálkozás főként a szelektív gyűjtésre helyezi a hangsúlyt, rengeteg pénz fektetünk ebbe, mégis nagyon rossz hatásfokkal működik. Az önbevallások alapján a lakosság fele gyűjt szelektíven, de a hulladékszállítás során összesített számok alapján a hulladék csak 5-8%-a kerül szelekítven a kukákba. Túl a szelektív hulladék gyűjtési kultúrán még mindig nagy probléma itthon, hogy a lakosság jelentős része (15-20%-a) elsumákolja a szemétdíj megfizetését és annak ellenére, hogy ez az összeg nem folyik be a hulladákszállító és feldolgozó cégekhez, az erre vetített áfát a cégeknek meg kell fizetniük az államnak. Erre megoldás lehetne a korszerű, méréses hulladékszállítási módszer, melyben a szemét tényleges mennyisége után kellene a szemétdíjat megfizetni.
Kevés az információ
Az Eurostat alapján a magyar lakosság 96%-ának fontos a környezete és a környezetvédelem. Ennek ellenére 77%-a nem tartja elég tájékozottnak magát ebben a témában és csak 19%-a tartja fontosnak a természeti erőforrások használását. Bár a lakosság fele szerint gond van a levegőminőséggel és a hulladékhelyzettel, ám kevesen tesznek valós lépéseket ennek javítása érdekében.
Nem olyan rég kezdtünk el tudatosan vásárolni és a magyarok csak kevesebb, mint 20%-a helyez hangsúlyt arra, hogy ne vásároljon TÚLCSOMAGOLT termékeket.
Új irányelvekre van szükség
Régmúlt hulladékégetési eljárásából kinyert energia kevesebb, mint 5%, így ez nagy mértékű pazarlásnak számít(ott). Jelen századunk iránymutató elve az erőforrás-gazdálkodás és a nulla hulladék. Hisz, ha jól kezeljük a hulladékot, erőforrássá válik és fokozatosan el tudnánk jutni a hulladéktermelés megszünéséhez is.
Fontos, hogy ami hulladékot termelünk, az legyen biológiailag lebomló vagy újrahasznosítható! A szelektíven gyűjthető, újrahasznosítható, komposztálható szemét ne kerüljön hulladék égetőbe és meg kell állítani a felesleges élelmiszerhulladék keletkezését is.
2020-ra Uniós előírás szerint 70%-os újrafelhasználási rátát kell elérnie a tagállamoknak, így nekünk is!
Vannak pozitív kezdeményezések is
Szerencsére megjelentek pozitív kezdeményezések is. Ilyen a helyi termékek előtérbe helyezés, az egyes csomagolások újrafelhasználás és a műanyag zacskók használatának csökkenése a divatos bevásárló kosarak megjelenésével. Ehhez hozáájárul, hogy a házhozszállítási rendszerek mellett, megjelentek a komposztálási programok is.
Ettől függetlenűl, még mindig gyerekcipőben járunk a hulladék újrahasznosítás és feldolgozás terén. Javítandó lenne a differenciált szemétdíj szedés, a háztartási hulladék elemzés, szemléletformálás, több betétdíjas csomagolás és az égetés visszaszorítása is!
Így gondolkozunk mi – A szemétért mi ajándékot adunk!
És itt egy megdöbbentő információ a sokunk által csak Paradicsomként emlegetett Maldív szigetekről.
Bár a katalógusok és utazási ügynökségek a luxusról és paradicsomi környezetről számolnak be, ha a Maldív szigetekről van szó, érdemes mégis tudni, hogy milliókat képések lennénk elkölteni egy útra ide, ez az ország a legszégyenletesebb módon bánik a szeméttel. Konkrétan az egyik korall szigetüket nevezték ki “szemétszigetnek” (Thilafushi Atoll) és a luxus hotelekből hajószámban öntik ide a feldolgozatlan szemetet, amit pedig pakisztáni vendégmunkásokkal napi 1 dolláros bérért égetnek el. Az így keletkezett fekete korom és kártány pedig ömlik bele az ócenba, amitől pár kilométerre odébb úszkálunk a vélt luxusban és tisztaságban…
Van, akinek tetszik, hogy a 25 dkg müzli keveredik a 20 dkg vajjal és a két tojással a zsebében. Tegye!Megeszi, ha hazaér!
Ja, hogy mégis csomagol?
Én igyekeztem arra rávilágítani,hogy a probléma sokoldalú, összetett.
A palackos italok csomagolása tekintetében sok számítás létezik, mely igazolja, hogy az üres üvegek gyűjtése, szállítása, tisztítása nagyobb környezeti megterheléssel jár – és drágább is, mint az egyszer-használatos műanyag palackos.
A gyártó nem hülye, a csomagolóanyag költségeit a vásárlóval fizetteti meg. A csomagolóanyag eladásán ugyanúgy keres mint a benne eladott terméken. Nincs előírás ami pl. megtiltaná az üdítőitalok üvegben történő visszaváltható csomagolását, csak egyszerűbb a visszagyűjtés és tisztogatás helyett az “eldobható” pillepalackot használni. A vásárló pedig amíg nem fogja az általa kidobott szemét tényleges költségeit fizetni (hanem valamilyen de szükségesnél nagyobb térfogat alapján fizet) ugyancsak nem fog a visszaváltással bajlódni.
Minden túlszabályozás ellenére mégis megnyithatott végre Budapesten is az első csomagolásmentes üzlet… Ha tudatosak maraunk, akkor ez az irány jó lehet…
“hogy ne vásároljon TÚLCSOMAGOLT terméket”. Nos, törvény és rendeletek sokasága írja elő, hogy egy-egy terméket minimum milyen minőségű csomagolásban kell átadni a fogyasztónak. A gyártó nem hülye, hogy feleslegesen költsön csomagolásra… (neki is sokba kerül) – a kötelező minimumot alkalmazza..
(csak egy példa arra, hogy a probléma sokkal összetettebb, mint ami elsőnek látszik)