A parabén háború most is zajlik! A tömegeket kielégítő cikkek tartósítást ígényeltek, ezért az ’50-es évektől kezdve tonnaszám halmozta fel ezen iparág azokat az mesterséges összetevőket, melyek ma már kimutathatóan mérgezőek az emberi szervezetre, sőt többek szerint még a “nem káros” értékhatár alatt bevitt/felvitt dózisok hosszú távon, mindennapos használat mellett folyamatos mérgezést okoztak.
Ezen iparág a mennyiségi kielégítést állításuk szerint, csak szintetikusan előállított alapanyagokkal tudta kielégíteni és a felelősséget elhárítva magukról, azokra a kutatásokra hivatkoztak, melyeket legtöbbször maguk finanszíroztak. Ezek a kutatások voltak hivatottak “igazolni” a mesterséges összetevők használhatóságát. 60 évvel később, azaz manapság már egyre több olyan független kutatás került napvilágra, melyek azt bizonyítják, hogy ezek az összetevők igen is károsak, sőt kifejezetten veszélyesek az emberi szervezetre. Dúl a harc a színfalak mögött, a tudatlan vásárlók mind a mai napig mérgezik szervezetüket és máshol keresik a válaszokat a rákos megbetegedéseikre.
A nagy mennyiségben történő gyártás során az egyik legfontosabb kérdés a tartósítás és persze ennek a költsége. A legtöbbet használt tartósító összetevők a különböző parabének. Vannak közöttük szintetikus és természetes parabének is, természetesen az árban nagy különbségek vannak. Egy a kozmetikai ipartól teljesen független szervezet több mint 7000 összetevőt vizsgált már meg. Az EWG egy kozmetikai adatbázis, mely az összetevők biztonságosságára vonatkozó értékét rangsorolja. Az EWG kockázat egy 0-10 közé eső szám, ami azt mutatja, hogy az EWG szerint mennyire biztonságos az összetevő (0 a legjobb, 10 a legrosszabb). Az EWG adat pedig azt jelzi, hogy egyáltalán mennyi adat létezik az összetevőről. Az EWG egy elismert non-profit szervezet, ami azt igyekszik biztosítani, hogy a kozmetikai termékekbe a gyártók csak egészséges, jó dolgokat rakjanak.
Nézzük meg, mik is derültek ki a PRABÉNEKRŐL:
A mellrákos szövetek 99%-a parabént tartalmaz
A Barr és mtsai. által végzett, idézett vizsgálatban egy vagy többféle parabén észtert találtak 40 emlőeltávolításból vett 160 szövetminta 99%-ában. Nem volt korreláció a parabén koncentráció és az életkor, a szoptatás hossza, a tumor elhelyezkedése, vagy a tumor ösztrogén receptor tartalma között.
Igaz ugyan, hogy a dezodorok a parabének gyakori forrásai, a vizsgálatban résztvevő 40 páciens közül 7 soha életében nem használt dezodort. Ez azt jelenti, hogy a parabének, forrásuktól függetlenül fel tudnak gyülemleni az emlő szöveteiben. És nagyon sok kozmetikumban illetve gyógyszerben jelen vannak, de a bőrön keresztül bejutott parabének jelentik a legnagyobb terhelést.
A parabének ösztrogénszerű aktivitása
Az ösztrogének, akár szintetikus, akár természetes formában, elsőszámú rizikó faktort jelentenek a mellrákra. Kb. 20 különböző vizsgálat mutatta ki, hogy a parabének ösztrogénszerű aktivitást fejtenek ki, ami összefüggésbe hozható az ösztrogénérzékeny tumorokkal. Egy 2011-es vizsgálat beszámolt arról, hogy a metylparabén elősegíti a sejtciklust, és a humán emlősejteket ellenállóbbá teszi az apoptózisra (a rosszindulatú folyamatot kontrolláló sejtelhalás), ami a rosszindulatú tumor burjánzásának molekuláris alapját adja. Egy 2007-es vizsgálat kimutatta, hogy a butylparabén és a propylparabén DNS károsodást okoz. Az emlőrák gyakoriságának növekedése összefüggésbe hozható a vegyi anyagokkal.
A kozmetikumokban lévő vegyi anyagok egészségkárosító hatásának hipotézisét két kulcsfontosságú megfigyelés támasztja alá: